Azt olvasom minden évben, hogy a magyar milyen pesszimista, depresszióra hajlamos népség. A külhonból hazatérők is ezt a képet erősitik a média véleménye szerint.

Miközben rendszeresen olvasom a napi híreket, érdekeségeket, egy gondolat kezdett el motoszkálni a fejemben. Talán nem is vagyunk olyan pesszimisták, talán nem is csak a mi hibánk, ha azok lennénk.  A nyomtatott sajtó - legalábbis a politikai és gazdasági - folyamatosan sulykolja, mantrázza azt, hogy mi minden rossz, vagy hogyan lehetne sokkal jobb, de persze sosem lesz az. Így még a jó hírből is, rosszat generálnak és ezt a nézőpontot talán átveszik az emberek is. Hiszen, amit sokszor hallunk, elhisszük.

Folyton azt halljuk, hogy nyugaton milyen jó, mert pl. egy éjszaka alatt is megcsinálnak egy utat. Nálunk persze csak szigorúan csúcsidőben, hogy nagy legyen a dugó. Amikor mégis este csinálják, egyből reagál az istenadta nép, hogy éjszaka miért zajongnak? Miért nem nappal csinálják?

Egy szónak is száz a vége! Nekünk így sem és úgy sem.